Előszó

E könyv E. G. White: ’A Nagy Orvos lábnyomán’ könyvének egy rövid kivonata. E sorok az 1800-as években íródtak, de szemléletmódja, tanácsai kiállták az idő próbáját. Alapelvei ma is éppoly aktuálisak, mint megírásuk napján, s ez emeli a klasszikus művek közé. Megmaradtunk egy régebbi fordítás mellett, hogy minél hűbben tudjuk visszaadni a szerző gondolatait.

Mindenütt az egész világon, ahol csak emberek laknak, betegségek, bűn és szenvedés uralkodik. Ma nagyobb jelentőséggel bírnak a következő szavak: "Az egészség a legnagyobb kincs". Az emberi tudomány által elért vívmányok és korunk életfelfogása mindinkább károsítják egészségünket. Ezért fontos, hogy nagy kincsünk: testünk, lelkünk és szellemünk egészségét károsító szokásokat felismerjük. Mértékletesség a táplálkozásban, egyszerűség, saját lealacsonyító rossz szokásaink felett való uralom mindannyiunk személyes kötelessége. Vegyük figyelembe Isten kinyilatkoztatásait, hogy a Nagy Orvos lábnyomain tudjuk járni, aki testi és lelki egészséget kíván nyújtani a hittel hozzá fordulóknak.

Az első lépés az egészséges élet felé a táplálkozás, mert "amilyen a vérünk, olyan az egészségünk." S miből képződik a vérünk? Az elfogyasztott táplálékból. Ezért választottuk rövid kivonatunk fő témájául az ezen témával foglakozó fejezeteket.

Aki figyelmesen elolvassa e könyvecskét, választ fog kapni arra a kérdésre, hogy „Hogyan őrizzük meg egészségünket?” Ez az egyik legfontosabb kérdés, a ma élő ember számára, hogy boldog és kiegyensúlyozott életet élhessen.

"Szeretett" olvasó, "kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, a mint jó dolga van a lelkednek.” III. Ján. 2. „Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.” Zsolt. 67:3. „És monda: Ha a te Uradnak Istenednek szavára hűségesen hallgatsz és azt cselekeszed, a mi kedves az ő szemei előtt és figyelmezel az ő parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, a melyeket Egyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód.” II. Móz. 15:26.